Hát újra itt.,Valami véget ért az életemben. Egy fejezet lezárult. Tele voltam kétségekkel, kérdésekkel. Miért alakult úgy ahogy alakult? Miért kellett mindezt átélnem? De rájöttem.. ez a fejezet arra volt jó hogy megtanuljak bizonyos dolgokat. A szabadság mindennél fontosabb...hogy egy kapcsolat se legyen béklyó, és tiszteljük a másik embert, fogadjuk el olyannak amilyen...ha ezt nem tudjuk akkor valószínűleg nem a mi párunk...Fájt az elválás...összefacsarodott a lelkem..ordított belül...próbált görcsösen kapaszkodni az utolsó szalmaszálba is...De beleléptem ebbe a fájdalomba és mintha minden kitisztult volna..akár egy tornádó közepén az ég..tiszta fényként öntött el a felismerés. Én Én vagyok. Célokkal amik elvezetnek az utamon. Sokáig nem tudtam mi az én utam...Most már látom merre kell elindulnom. Önmegvalósításom szövevényes ösvénye arra vér hogy felfedezzem és Én nyitott szívvel állok előtte. Befogadóképességem határtalan. Csak úgy áramlanak az információ hullámok a testembe.Az ezotéria kapuit is nyitogatom...lassan belépek ebbe az új világba. Kíváncsian várom az átalakulást...
Testem hullámzó óceán.
Nap fénye szikrázóan süt le rám
Csapkodja bőröm néha eső ostora
Kacagva mosom lábammal a partokat.
Tökéletes nyugalommal várom az új utat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése