1979 november 11 egy hóviharos éjszakán születtem meg. Aztán meghaltam...És újra az életbe hoztak...Szóval ha másért nem már ezért is ajándék ez az élet..:D (akkor anyu is meghalt..úgy kellett visszahozni őt is... lehet ezért alakult ki köztünk olyan szoros kötelék...meglehet.) Szóval már akkor sem voltam egyszerű eset...Apuékat kiborítottam a hasfájásommal és az állandó sírásommal..éjszakákon át sétáltak velem fel alá....táncoltunk...Szerintem egy idő után rájöttem hogy még este is velem foglalkoznak és az milyen jó...gondolhatod...Elég hamar el kezdtem beszélni...Hangszalagra felvettek egy csomó mindent..szóval visszahallgathattam nem egyszer azokat az eszmecseréket...:D
A fehér az fevér volt, a kicsike meg csipike, Másfél éves koromban rápattantam a biciklire ... amiről a mai napig igen nehezen ráncigálnak le...:D ( még egy bringás kispárnahuzatom is volt..amit mindenhova magammal hurcibáltam...Babázni csak addig babáztam amíg nem csináltam neki egy frizurát..vagy ruhát...de hogy én szerep-játékozzak is vele..na az már kizárt volt...!!!:DD Amit szerettem és lekötött az a LEGÓ.,kirakó, na az minden mennyiségben...Na és persze ha a sarokba betettek egy fehér lappal és egy csomó színessel akkor elvoltam vele egész nap...De igazán a szabadban éreztem magam elememben...kint a többiekkel bújócska, foci, fára mászás...te éltél olyan rongy kölköt mint én....Folyton tiszta kosz voltam....De nem is voltam beteg....Volt olyan sulis évem hogy egy napot sem hiányoztam..:P Tragikus...
Anyu rengeteg mondókát tanított...meséltünk magunknak....mi találtuk ki a meséket...:DD élveztem.Nagyon sokat énekeltem..
A bajok akkor kezdődtek amikor az öcsém megszületett....Nem akartam Öcsit. Eléggé önző voltam...tudtam hogy ha megszületik akkor én háttérbe szorulok... ( Ma már a világ összes kincséért nem adnám neki senkinek) Nem voltunk jó tesók...sokat veszekedtünk...valószínűleg a nagy korkülönbség miatt...4,5 év. De ha bajban volt a másik, sosem hagytuk cserben...akkor tűzön vízen...Viszont ha innen nézem a dolgot akkor jó tesók voltunk...de teljesen más világ...
Én szerettem kutatni a dolgok eredetét...anyu bepróbálkozott a hittannal...mert a szomszéd gyerekek is jártak...majd milyen jó les nekem is...Aha....Kb kiröhögtem a papot...Meg olyan dolgokat kérdeztem tőle hogy anyu inkább nem erőltette tovább a dolgot.:D Így maradtam pogány...Attól még szerettem a bibliai történeteket olvasgatni, szép tanulságos mesék voltak...egyik másik igaz...de pont.Az igazság nem ott volt..Durva hogy kicsinek is tudtam...:D Ezzel nem is foglalkoztam többet.
Óvodában kénytelenek voltak felfedezni a kreativitásomat....Egyszer otthon az volt a feladat hogy rajzoljak egy macit...hát én bele adtam mindent. Szép lett..Vittem büszkén...és az óvónéni..nekem esett, hogy nem arra kiváncsi anyuka mit rajzol otthon...hanem hogy én mit tudok...Gondolhatod...Hiába magyaráztam...Na onnantól kezdve utáltam az ovit...:P Mégis ott húztam le 4 évet...Még a bölcsiben örök barátságot kötöttem Marcsival...akivel végighúztuk az ovit...bajtársiasan...Kár hogy nincs sok emlékem ebből az időszakból...
Suli....Mivel meg volt a készségem hogy jó atléta legyek fel akartak venni tesi tagozatos suliba...csak apu közbeszólt..hogy ááááháá..na azt nem!...Annyit tornázzon amennyi neki jó...és ne muszájból!...Így kerültem ének-zene tagozatos iskolába...Nagyon szerettem...A szolfézs ugyan sosem volt jó barátom...(:P Most már azért bánom...hogy nem figyeltem jobban...) Viszont megszerettették velem a komolyzenét, a kórusműveket...És végig énekeltem a nyolc évet...Közben persze jeleskedtem képzőművészetekben....és a sportokban.....igaz a becenevem Lusti lett...mert simán lehettem volna első is...de már csak azért sem....csak ha én akartam...:P Hülye dacosság....olyan sok minden más is lehettem volna...ha több az akarat bennem...de én inkább éltem az életem...Tapasztaltam a dolgokat...mosolyogtam a csodákra...Általános iskolában kezdtem írni a verseimet is...Kicsit álomvilágban éltem...Ez egy nagyon jó kis gubó volt..ami megvédett...
Ebben az időszakban tetőzött ki igazán a lovak iránti szeretetem és tiszteletem is.
Egy egész nyaram ment el arra hogy reggel felkeltem, kibicikliztem a határba a tanyára...és éltem velük szabadon...kint a mezőn...a fasávban...erdőben.Megtanultam lovagolni, csutakolni, trágyázni, etetni, a végén rám bízták a tanyát mikor senki nem volt ott...:D Igazi büszkeséggel töltött el...Akkor az számomra mindennél többet ért...
Amikor csak bánt valami vagy ki akarok kapcsolni...egy kis nyugalomra vágyom, a lovak körül mindig megtalálom....Vicces hogy a volt kapcsolatom vége fele újra el kezdtem lovagolni...Már csak az volt biztos pont...:(
Első szerelem...Általános iskola: 11 éves lehettem mikor beleszerettem egy nálam 5 évvel idősebb srácba.Jóképű gimnazista...jött velem szemben az utcán és páff...beütött a krah... Persze ő nem tudott róla...De nekem tökéletes helyzet volt álmodozni....:D Később kiderült hogy az apukája szintén vadász mint apu és a srác kijár vele vadászni...utána egyértelműen apu fegyverhordozója lettem...bejártam az egész határt csak hogy vele találkozhassak egy egy társasvadászat alkalmával...:P Apu persze roppant mód örült hogy villoghat a lányával..hogy milyen stramp kölök...Mindenki boldog volt...Egyre közelebb kerültünk egymáshoz....nyolc évembe telt mire egy blues kocsma alkalmával odajött hozzám és megkérdezte...."Szia Évi. Hogy vagy? Van barátod? " És én azt mondtam: Szia! Igen és nagyon boldog vagyok vele".... :P Fogalmam nincs miért mondtam neki ezt. Megijedtem? Valószínű....Titkon ő is érezhetett valamit...mert a mai napig megkérdezi mi van velem ha találkozik apuval.....Minden esetre felejthetetlen...Miatta elhajtottam számtalan pasit...és jégkirálynőt játszottam...Ha mégis valakinek sikerült a közelembe férkőzni...nem tartott túl sokáig....Így a szüzességem sem adtam egykönnyen...19 éves voltam mikor megismertem az igaz szerelmet...Szép volt jó volt. Cseppet sem bántam hogy így alakult...Nem vesztettem semmit...Egy idő után rájöttem hogy a kapcsolataink azért vannak hogy tanuljunk belőlük. Mindből tanultam...Kemény leckék voltak.Az első legkeményebb lecke talán az első komoly kapcsolatom volt...19- 24 éves koromig. Lila köd....Elvarázsolt...
Vettem egy bringát...Egy amolyan álmaim netovábbját...és felfedeztem a várost. Mindaddig nem is ismertem igazán...Gyógyír volt a lelkemnek, testemnek egyaránt...Életem egyek legjobb döntése volt.:)Új barátokat hozott, új élményekkel gazdagodtam..és szépen kivirágoztam... a munkában is megtaláltam önmagam...Jó időszak volt...szerettem.
Aztán jött a következő...kapcsolatom. Most nincs kedvem elmesélni...nem volt őszinte...sajnos csak
későn jöttem rá,De még épp idejében...3,5 év...és majdnem újra menyasszony lettem...:P de nemet kellett hogy mondjak. új élet új felvonás...
A legutóbbi nagyon meseszerűen indult...és a végén hullámvasútba csöppentem...ennyire még soha nem találtam magam láthatatlannak. Bármit tettem vagy rossz volt vagy érthetetlen....s a gyűrű mégis ott pihent az ujjamon... egyszerűen nem értettem...miért hiteget valaki...aki maga sem tudja mit akar...nem volt értelme tovább folytatni...nagyon más irányba tartottunk..és nem ő volt a párom...Örülök hogy vége. Egy nagy megkönnyebbülés...Hál istennek könnyen túltettem magam rajta, Anyu meg is jegyezte hogy nekem nem is Éva a nevem hanem Phoenix....:DDD
Most megint itt vagyok egyedül. Újult erővel nézek a jövőbe. Nem félek. Várom az új élményeket. Lubickolok a létben... Új úton indultam el..ami igazán én vagyok.
A reiki is nagy hatással volt rám...változtam..pozitívan. Egyre jobban érzem...és ez nagyon jó. Nincs bennem belső feszültség....Tudom ha akarok akkor elbújhatok magamba. Megtaláltam a belső békémet....és igen..mosolygok..mint aki tud valamit...Tudom hogy várnak még rám meglepik...apró gyöngyszemek...
Felesleges feltenni nagy kérdéseket.Miért élek? Mi céllal vagyok itt..? Úgysem fogom most megfejteni... De majd ha meghalok mosolyogni akarok abban a pár percben mikor majd lepereg előttem az egész életem...
A legutóbbi nagyon meseszerűen indult...és a végén hullámvasútba csöppentem...ennyire még soha nem találtam magam láthatatlannak. Bármit tettem vagy rossz volt vagy érthetetlen....s a gyűrű mégis ott pihent az ujjamon... egyszerűen nem értettem...miért hiteget valaki...aki maga sem tudja mit akar...nem volt értelme tovább folytatni...nagyon más irányba tartottunk..és nem ő volt a párom...Örülök hogy vége. Egy nagy megkönnyebbülés...Hál istennek könnyen túltettem magam rajta, Anyu meg is jegyezte hogy nekem nem is Éva a nevem hanem Phoenix....:DDD
Most megint itt vagyok egyedül. Újult erővel nézek a jövőbe. Nem félek. Várom az új élményeket. Lubickolok a létben... Új úton indultam el..ami igazán én vagyok.
A reiki is nagy hatással volt rám...változtam..pozitívan. Egyre jobban érzem...és ez nagyon jó. Nincs bennem belső feszültség....Tudom ha akarok akkor elbújhatok magamba. Megtaláltam a belső békémet....és igen..mosolygok..mint aki tud valamit...Tudom hogy várnak még rám meglepik...apró gyöngyszemek...
Felesleges feltenni nagy kérdéseket.Miért élek? Mi céllal vagyok itt..? Úgysem fogom most megfejteni... De majd ha meghalok mosolyogni akarok abban a pár percben mikor majd lepereg előttem az egész életem...
