Irányítás...?

Miért irányít az ember?
Mert fél a csalódástól....
Mert fél a visszautasítástól....
Mi van ha engedjük történni maguktól a dolgokat...teljesen kiszámíthatatlanul sodródni a történések között...bátorságra vall...egyben őrültségre.Te  mennyire vagy bátor? És őrült?

Tükör

Néztél már olyan sokáig a tükörbe, hogy az arcod darabjaira hullott szét? Hogy nem láttál mást csak maszatot...
Ilyen homályosak lehetünk mások számára...Ugye megvan az alakja nagyjából...hogy ki ő....mivel foglalkozik...Milyen magas...milyen színű a haja...de a lelke...az egy nagy fehér köd.Hogy a köd mikor száll fel vagy egyáltalán felszáll e valaha...azt előre sosem tudhatod. De ha türelmesen vársz...érdeklődve szemléled világát ...a nap átszűrődik a tejfehér masszán és rád veti sugarait.Hogy ezek a napsugarak téged elvakítanak -e vagy felmelegítenek...idő kérdése és megtudod. A kérdés az, hogy te látni akarod e a napot. Az ő csillagát...:)

Mint a Holdfény...
Mikor izzón világít és némán szól .
Mint az álom...
Mikor bársony talpakon beléd hatol.
Mint a vágy ...
Mikor nem kéred mégis ott van.
Mint a társ ..
Mikor hív, és mégis szótlan...
Mint a Nap...
Mikor kergeti a Holdat...
Úgy kergetem én is a múltat.
S a köd lassan eloszolhat...

Ahol egy történet véget ér...

Már kezdődik is egy másik.
Lehet hogy sírunk.. és lehet nevetünk rajtuk. Az élet történetek által tanít mindenkit. Saját történeteink által edződünk és nemesedünk épp úgy mint az acél pengéje. S ha elménk élessé edződött életszakaszunk során...megérte újból e világra születni.  Ha tudunk segíteni  másoknak elfogadni önmagukat, megéri átélni a pillanatot, ami akkor jön el ha, készek a változásra.
Örök érvény a folyamatosság. Az önirónia megtartása megmosolyogtatja a világot...és fiatalon tartja a lelket.
Szóval senki nem tökéletes...és épp ezért tökéletes:)
Milyen ironikus ;)
Lehet kicsit kusza...de a káoszban ott a csoda. A rend.
Most csend....

Egyed ül

Magamban  vagyok...egymagam.Saját világgal, saját látásmóddal, ami folyton változik...Mert ugye nem lehet valami kétszer ugyan az. Minden változik...a folyamat megállíthatatlan.Minél jobban küzdesz ellene annál jobban fáj.Hunyd le a szemed és érezd....érezd a változást körülötted.Még ha te meg is állsz egy pillanatra szemlélni a világot a behatások kölcsönhatásba állnak az elméddel.Egy tanulási folyamat részese vagy.Megtanulod észrevenni, felfogni, megérteni, a dolgokat.Hagyd magad inspirálni...hagyd hogy a megérzésed vezessen utadon. Sok sok dolog közül nehéz kiválasztani a hasznosakat...értékeket. Sok szemét keresztezi utad ami letéríthet...Azt mondom azt is meg kell nézni és nyugtázni, hogy nem fontos.Ha ez kell a nyugodt békés úthoz...
Mosolyok...Humor...nevetni magunkon...másokkal. Kommunikáció...információ csere.
Békés együttélés...önmagammal és másokkal.
Micsoda gondolat..................

Perspektívák

Vannak az embernek olyan pillanatok az életében amikor elkezdi máshogy szemlélni a világot, környezetét, a tárgyakat, embereket, állatokat, helyzeteket.
Voltak már érdekes tapasztalásaim arról milyen amikor minden megnő...és mi összemegyünk igen apróra. Na nem azért hogy könnyebb legyen minket eltaposni, hanem hogy felnagyítva talán jobban megismerjük a dolgok eredetét. Hogy erre miért van szükség...embertől függ.A lélek kíváncsiságától.Volt rá példa hogy feküdtem az ágyban, kezem a fejem alatt pihent, néztem a  messzi távolba és minden hirtelen olyan nagy lett. Én  pedig mintha lebegtem volna az ágy felett...eszméletlen érzés.....
Már egész kicsi koromtól fogva megvolt bennem a hit...Hittem hogy a halál csak egy állomás...és nem a végállomás.
Furcsa ahogy a régi verseimet olvasgatva visszaköszön ez a momentum. Miért nem lehetett megtéveszteni ezzel a keresztény hitvilággal? Miért röhögtem ki az egyházat? Honnan jöttem? És hova tartok? Érdekes kérdések...:) Vajon hányszor reinkarnálódtam már? Hányszor éltem át a földöntúli szerelmet? Valahogy úgy érzem ezekre a kérdésekre a válasz mind itt van bent...csak n agyon mélyre kell merülni magamban. Van elég bátorságom hozzá? Elhiszem amit tapasztalok?
Mostanában történnek érdekes dolgok velem....és élvezem...lubickolok a létben.
Van egy új dolog amit tanulok...folyamatosan..és jól haladok úgy érzem. Ez a türelem. Rájöttem arra hogy mindennek megvan a helye és az ideje. Ha elébe akarsz menni...nem biztos hogy azt kapod amit szeretnél. A várakozás szintén egy állomás, amit ki kell használni. Élvezem ezt az állapotot és még jobban amikor eljön a pillanat. Nem is értem miért voltam türelmetlen....Köszönöm annak aki megmutatta nekem.:)
A gondolatmenet végére illesztek egy régi versemet. Csak hogy legyen min elmélkedni...:)

Fal itt is, fal ott is,falak mindenütt.
Mögötte sír, előtte ember,a végtelen mező...
Álom és valóságnem különböző
Egyformák, egy világ, gondolat őrzök...
Ég alatt, Föld felett csak lebegek
Egy köztes létben.....

A kezdet

Mindennek van kezdete.Így ennek a blognak is.Tele vagyok furcsa gondolatokkal, belső vívódásokkal, kérdésekkel ami ha leírásra kerül talán hamarabb találok rájuk válaszokat.
Itt a mersz hogy kiírjam magamból őket.
Ma munka közben rám tört a düh.Olyan intenzíven hogy muszáj voltam tenni ellene valamit.
Ez született belőle.

Őrület határát súrolva
Megtárgyalom életem elmémbe zárva.
Mikor keresed az utad de nem találod,
Belül magadra ordítva konstatálod

Oktalan akarnokságom
Zsarnoki szívembe mar
Éles vasfogakkal

Én a padlón fekve...
Kezem arcomba temetve ...
Elmém ülve röhög ...
S a fény beszűrődik ujjaim között

Igen.Tanúság...Most valami frappánsat kéne ide írni. Hm ....A fény utat tör magának elménk humorának segítségével.:D
Most megyek és megkeresem magam.