Néztél már olyan sokáig a tükörbe, hogy az arcod darabjaira hullott szét? Hogy nem láttál mást csak maszatot...
Ilyen homályosak lehetünk mások számára...Ugye megvan az alakja nagyjából...hogy ki ő....mivel foglalkozik...Milyen magas...milyen színű a haja...de a lelke...az egy nagy fehér köd.Hogy a köd mikor száll fel vagy egyáltalán felszáll e valaha...azt előre sosem tudhatod. De ha türelmesen vársz...érdeklődve szemléled világát ...a nap átszűrődik a tejfehér masszán és rád veti sugarait.Hogy ezek a napsugarak téged elvakítanak -e vagy felmelegítenek...idő kérdése és megtudod. A kérdés az, hogy te látni akarod e a napot. Az ő csillagát...:)
Mint a Holdfény...
Mikor izzón világít és némán szól .
Mint az álom...
Mikor bársony talpakon beléd hatol.
Mint a vágy ...
Mikor nem kéred mégis ott van.
Mint a társ ..
Mikor hív, és mégis szótlan...
Mint a Nap...
Mikor kergeti a Holdat...
Úgy kergetem én is a múltat.
S a köd lassan eloszolhat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése